A Wawel és a Királyi palota története

A Visztula bal partján méltóságteljesen emelkedő Wawel épületegyüttese az európai reneszánsz építészet egyik legimpozánsabb műemléke. Itt épült fel az évszázadokon át a lengyel államiság központját jelentő királyi rezidencia, amelynek meglátogatása izgalmas utazás a történelembe. Teljes területe több, mint 7000 m², 71 szobája felbecsülhetetlen értékű művészeti kincseket, ritka történelmi tárgyakat, bútorokat rejt. 1978 óta, Krakkó óvárosával és a Kazimierz negyeddel egyetemben az UNESCO világörökségi listáján szerepel.


A 228 méter magas mészkődombot egykor a szabályozatlan Visztula holtágai, mocsarak és lápok vették körül. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék már a paleolit korban is lakott volt, majd a VII. században szláv népek telepedtek le a vidéken. Krakkó város alapítását a legendás Krak fejedelem nevéhez kötik, ő építette az első erődítményt a Wawel-dombon. 

Lengyelország első történelmi uralkodója, a Piast-dinasztia tagja I. Mieszko, majd utódai I. Boleszláv és II. Mieszko, a Wawel-hegyet választották fő tartózkodási helyüknek, így Krakkó szép lassan a politikai hatalom középpontjává vált. 1000-ben létrehozták a város püspökségét és a megalakult független lengyel egyház székhelyét is ide helyezték és a Wawel-dombon székesegyházat építettek.  Ebben az időben már több fából vagy kőből készült épületet is emeltek, melyek egy részének maradványai ma is láthatók a Wawel területén. III. (Nagy) Kázmér uralkodása alatt, 1333-ban kezdték építeni a palota épületét, amely az évszázadok alatt több átalakításon is átesett.

A Wawel területén épült első katedrálisról olyannyira keveset tudni, hogy megjelenését nehéz rekonstruálni. A XIV. század elején részben leégett, de 1320-ban itt koronázták meg I. Ulászló lengyel királyt, amely az első történelmileg rögzített koronázási esemény volt a Wawel-dombon. Nem sokkal később újabb, immár a harmadik templom építését kezdték meg. Ez, a jelenleg is álló székesegyház több, egymást követő szakaszban épült, egészen a század közepéig. Felszentelésére 1964. március 28-án került sor. Amint a gótikus templom felépült, a XIV. és XV. század folyamán külső falaihoz kápolnákat építettek, ám ezek egy részét a későbbiekben jelentősen átépítették. 

A Jagelló királyok uralkodása  idejére tehető a Wawel aranykora. A reneszánsz elterjedése a XVI. században nagy változásokat hozott a székesegyház belső terében és a királyi palota épületén is. Az átalakítások elsősorban a firenzei Francesco, és azon olasz szobrászok nevéhez kötődnek, akik Krakkóban telepedtek le. A palota árkádos udvarának lenyűgöző boltívei, a Lovagok termének kazettás mennyezete és a belső terek falait borító gobelinek és faliszőnyegek jól mutatják azt a gazdagságot és pompát, amely ezt az időszakot jellemezte.

Miután 1595-ben a palota északkeleti része leégett, III. Zsigmond a Wawel rekonstruálása mellett döntött. Egy évvel később aztán a királyi székhely Krakkóból Varsóba költözött, így a királyi rezidencia állapota romlásnak indult, amely hatást csak fokozta a svéd invázió, majd később a porosz hadsereg lerohanása.. Jól mutatja a változásokat, hogy míg a város lakossága a század elején meghaladta a 30.000 főt, a század végére már 10.000 alá csökkent. A Wawel hányattatott sorsa ellenére a katedrális szerepe és jelentősége az egyházi életben megmaradt, továbbra is koronázási és temetkezési helyül szolgált a királyok számára.

1795-ben megtörtént Lengyelország harmadik felosztása, a Wawel az osztrákok kezére került, amely soha nem látott pusztítást és rombolást eredményezett. Az egykori királyi palotát laktanyává alakították, az udvar árkádait befalazták, a belső tereket átépítették, több épületet, köztük a Szent György- és Szent Mihály templomot lebontották. Később, 1846-ban a krakkói felkelés és Krakkói Köztársaság bukása után területén három katonai kórházat építettek, a palota részeként pedig várfalakat emeltek. Mindeközben a lengyelek többször megpróbálták a Wawelt visszaszerezni, sikertelenül.

A lengyelek erőfeszítéseit siker koronázta, mikor az osztrák hadsereg 1905-1911 között Ferenc József császár engedélyével elhagyta a Wawelt. Ez az esemény fordulatot hozott a palota életében -  Zygmunt Hendel és Adolf Szyszko-Bohusz építészek alapos régészeti kutatásokat végeztek és több évtizedes helyreállítási munkálatba kezdek, amely munkálatoknak az első világháború sem vetett véget.

A két világháború közötti években, a lengyel függetlenség megszerzése után a Wawelt köztársasági elnök vette birtokba, azt a Köztársaság reprezentációs épületegyüttesének nyilvánították. Később, a második világháború alatt Hans Frank főkormányzó főhadiszállása volt, amely időszak alatt a nácik számtalan számtalan műemléket elloptak, amik közül sok, a mai napig nem került vissza Lengyelországba.

Napjainkban a Wawel nem csak a nemzeti büszkeség szimbóluma, hanem az egyik leglátogatottabb turisztikai célpont is Lengyelországban.

A látogatói információkat itt olvashatod el.