A Polski Fiat 125p története

A legendás Polski Fiat 125p (a kisautó Fiat 126p mellett) egyike volt annak a két autótípusnak, amely a 70-es és 80-as években uralta a lengyel utakat.

A Polski Fiat 125p gyártását a Fabryka Samochodów Osobowych kezdte meg 1967 novemberében, Varsóban. Megjelenése óriási ugrást jelentett a minőség és a technológia terén, szemben a korábban Lengyelországban gyártott Syrena és a Warszawa modellekkel. 


A 60-as évek elején a lengyel mérnökök lázasan dolgoztak egy új generációs gépkocsi ötletén, amely felveheti a versenyt a külföldi gyártók termékeivel. Végül 1965-ben a FSO licencszerződést kötött az olasz Fiattal és közösen létrehozták a Polski Fiat márkanevet. Az ezt követő két évben az olasz mérnökök segítségével előkészítették az autó pontos tervét és a gyártás folyamatát. A Polski Fiat 125p az olasz Fiat 125-ös modelljének lengyel megfelelője lett, az alváz hasonló volt, de karosszéria különbözött és a motor, valamint a hajtáslánc a kifutó Fiat 1300/1500 tulajdonságait örökölte. A két modell természetesen számos más dologban különbözött egymástól, a lengyel Fiatnak kerek fényszórói voltak szögletes helyett, az indexburája narancssárga volt, lökhárítói egyszerűbbek lettek és hűtőrács került rá. 1967-ben megkezdődhetett az ikonikussá vált Polski Fiat125p gyártása.

A következő évben több mint 7000 darabot gyártottak belőle, és a termelés 1971-ben elérte a hatvanezret. Az autó rögtön a Lengyel Népköztársaság autóiparának első számú szereplőjévé vált, birtoklása a presztízs jelévé vált az országban.

A 70-es évek közepén a kocsi népszerűsége töretlen volt. 1973-ban kissé megújult az autó kinézete, amikor a krómozott hűtőrács helyére fekete műanyag került. 1975-ben egy komolyabb korszerűsítést követően új belső kialakítást kapott, valamint számos külső burkolati elemen is változtattak, például a lámpákon és az első és hátsó lökhárítókon. 



Az autó ekkora már meghódította a külföldi piacokat is, exportálták Németországba, Ausztriába, Franciaországba, Nagy-Britanniába, a Benelux államokba, de még Egyiptomban, Venezuelában, Kolumbiában, Thaiföldön és Indonéziában is adtak el belőle. Irak, Irán, Kína, Szíria és India is vásárolt belőle, így túlzás nélkül állítható, hogy az egész világon ismerték. 

A gyártás során felmerült az autóversenyzés lehetősége, az autót a kezdetektől sikeresen használták a lengyel rali versenyzők. 1972-ben kategóriájában még a rangos Monte Carlo Rallye-t is megnyerte. 

1977 után a lengyel Fiat 125p elvesztette régi báját, és az 1983 után készült példányok már csak  elődeik árnyékai voltak. A minőség romlása annyira látható volt, hogy a Fiat úgy döntött visszavonja az engedélyt, ezért a "Polish Fiat" elnevezést megszüntették és FSO 125p-re változtatták. A Lengyel Népköztársaság bukása után a lengyelek a lehető leghamarabb szerették volna álmaikat megvalósítani, ezért tömegesen váltottak a nyugati autókra. Mindenki arra vágyott, hogy egy BMW, Audi vagy Toyota boldog tulajdonosa legyen, ezért a Fiat gyorsan elkezdett eltűnni az utcákról. A 90-es évek elején úgy döntöttek, hogy beszüntetik a "Nagypolszki" gyártását és az utolsó FSO 125p (száma: 1 445 700) 1991. június 28-án legördült a szalagról. Ez a történelmi példány túlélte az elmúlt évtizedeket és napjainkban is látható még alkalmi kiállításokon, többek között a Varsói Műszaki Múzeumban.

Az autó népszerűségének köszönhetően számos becenevet kapott. Lengyelországban sokan "Kredens" (szekrény) vagy "Kant" (él) becenévvel illetik, míg a fiatalok körében népszerű a "Bandyta", "Bandzior" (bandita) elnevezés. A leggyakoribb becenév azonban a "Duży Fiat" (nagy Fiat) a Polski Fiat 126p miatt, amit méretéből kifolyólag "Maluchnak" vagy "Maly Fiatnak" (pici, kis Fiat) becéznek. Magyarországon a három leggyakoribb becenév a "Nagypolski", a "Nagypolák" és a "Nagypók".