Krówka - a legnépszerűbb lengyel édesség

A krówka (többes számban krówki) valószínűleg a leghíresebb lengyel édesség a világon, amelyet napjainkban országszerte több tucat, talán több száz cég gyárt. Története pedig egészen 1921-ig, Poznań városába nyúlik vissza

Itt született meg Feliks Pomorski 1895-ben egy gazdálkodó család tizedik gyermekeként. A fiú, hét évesen Żytomierz városába került, ahol nagybátyja szállodát, éttermet és cukrászdát nyitott, miután visszatért hazájába Svájcból. A fiatal Feliks itt került közelebbi kapcsolatba a cukrászmesterséggel és tanulta meg miként lehet egy finom édességet előállítani tejből, vajból és cukorból. Később, nagybátyja halála után eladta ingatlanjait és visszatért Poznańba ahol saját cukrászgyárat alapított. Több, mint száz típusú édességet dobott a piacra, például marcipános bonbonokat, konyakos csokoládét, csokoládécseppet és az akkoriban nagyon népszerű csokoládé kagylókat. Ezek közül az egyik legkedveltebb a tejkaramella volt, amelyet papírba csomagoltak egy kis tehén rajzával. Ennek a kis motívumnak köszönhetően a cukorkát hamarosan már egyszerűen csak krówkának hívták. Népszerűsége nagyban hozzájárult a cég fejlődéséhez, amely egészen a II. világháború kitöréséig virágzott, csaknem negyven embert foglalkoztatott és a városban már öt üzlettel rendelkezett.

1939-ben Poznań a németek kezébe került, az üzleteket és az üzemet bezárták, a gyártósorokat és a raktárkészletet lefoglalták. A lakosság kitelepítése következtében a családnak a várost is el kellett hagynia és a Varsó közelében fekvő Milanówekbe kerültek. Feliks Pomorski újonnan megismert két társával, egyetlen megélhetési lehetőségként újra édességek gyártásába kezdett. A tejkaramella volt az egyetlen, amely elkészítése nem igényelt bonyolult gépeket és kifinomult alapanyagokat, így az akkori körülmények között könnyen előállítható volt. A titokban működő, alagsori kis kis üzemben többen dolgoztak, köztük arisztokraták és művészek is, a legyártott édességek pedig szép lassan megjelentek a varsói bazárosoknál. Hamar kiderült, hogy a krówkára nagyobb igény mutatkozik, mint azt gondolták.


Az üzem túlélte a háborút, de nem sokkal később teljesen leégett. A család 1946-ban újjáépítette a gyárat, növelték a termelést és a foglalkoztatást, de a céget 1951-ben államosították majd a korábban E. Wedel nevet viselő "Zakładów 22 Lipca" (Július 22. Művek) részévé vált. Feliks Pomorski tragédiaként élte meg a gyár elvesztését, melyről élete hátralévő részében nem is volt hajlandó beszélni. Mindvégig küzdött a cég visszaszerzésért, mindhiába. 1956-ban döntött úgy, hogy egy Milanówek-i ház kertjében újra gyártani kezdi a cukorkákat, amelyeket saját maga juttatott el a boltokba. Hamarosan minden üzlet piacán megtalálható volt az államosított gyár édességei mellett, amelyek minősége meg sem közelítette a Pomorski által gyártott igazi krówkáét. Feliks 68 évesen, 1963-ban hunyt el. Fia, Leszek vette át a családi hagyományt és az édesség gyártását, amely már a külföldi piacokon is megjelent.


A régi cég ("Wytwórnia Cukierków L. Pomorski i Syn") mai nap is működik. Az eredeti recept alapján, kézzel készítik a cukorkákat, alig 15 ember havonta mintegy 4-6 tonnát. Nem céljuk felvenni a versenyt a nagy édességgyártó cégekkel, napjainkban is inkább a minőségre és nem a mennyiségre törekednek, termékeik ezért leginkább csak Varsó környékén elérhető a vásárlók számára. 

Lengyelországban a Wawel csokigyár által készített cukorkák a legnépszerűbbek. A cég ugyanakkor törekszik a hagyományok megtartására és üzemében kézzel készítik a krówkát, amelynek csomaglásában egy-egy kedves mondatot is elrejtenek.

A krówka lágy és rugalmas, ugyanakkor az idő múlásával kívülről megkeményedik, köszönhetően a cukor kristályosodásának. A géppel készített krówka jelentősen különbözik a kis kézműves gyártók ínyenc édességeitől, az előbbiek ugyanis szárazabbak és keményebbek. Elkészítése nem túl bonyolult, de időigényes feladat. A friss tejet a cukorral és vajjal lassan melegítik mintegy két órán át, majd az így kapott masszát speciális munkalapokra öntik, ahol lehűl. Néhány nap után válik szeletelhetővé, ekkor darabolják és kis papírokba csomagolják.